Nagy Pécs könyv

Kedves Olvasónk!

Pécs metropolisz. Talán az egyik legkisebb a világon. A Király utcára kiülni nem kisebb civilizációs tett, mint New York vagy Kolozsvár valamely terére, nem több és nem is kevesebb lehetőséget rejt a világról való gondolkozás új megközelítésére, mintha a Saint Germain des Prés mögött, Ady hajdani asztala helyén Párizsban, vagy Berlinben a Kathe Kollwitz Platzon, Srí Lankán az Indiai-óceán szegélyén, vagy Buenos Airesben a Cafe Tortoniban huppannánk hátra a terasz karszékében, mielőtt kávét rendelünk.

Pécs otthon. Nem otthonos. Otthonos az idegen világ, amiben a hazaérzet morzsáira bukkanunk. Ez tisztán: otthon. Haza hazafias értelemben és otthon világpolgári szemmel is. Szellemmel, kultúrával, művészettel belakott, földrajzi koordinátáktól független világ, ahová jó megérkezni. S ahol jó maradni is.

Mi a titka mindennek? Mi Pécs ki nem fecsegett igazsága? E kérdéseket megfelelni mentünk hónapokra fotós barátommal Darabos Györggyel Pécsre. Ezért költöztünk a városba hetekre, hónapra ténylegesen is, de pécsiekkel beszélgetve, gondolataikon és látásmódjukon át a város szellemiségébe. Kicsit pécsi lettem. Ha csak időlegesen is. Kicsit pécsi szerettem volna lenni mindig.

Pécs nekem fél évszázados belső játszmám. Jártam itt heteket, esős-borús nyáron, almaszedő táborban a hetvenes évek végén. A város halott volt, mint egy parti kövekre vonszolt és évekre otthagyott ladik. Szürke és üres. Akárcsak mi, a Brezsnyev-kor kamaszai.

Útkeresésünk „egyenhosszú” és „egyencsatakos” hajloboncait rázva énekeltünk Eddát az emeletes ágy alsó matracán, meg lázadásból P Mobilt. Pedig hát. Szép utcáin zajongva kódorogtunk, hátha megérkezünk valahová. Akkor csak a Rózsakert volt. Ma nincs már. Minden este oda érkeztünk meg. Akkor úgy éreztük, Budapest és Pécs között civilizációs szakadék tátong. Ugyanaz, ami a hetvenes évek és a ma Budapestje közt. Pécs a bányák városa volt, agg szépségére olcsó fekete púdert hordott föl a zord történelem. Belvárosának lakói szegény emberek voltak, akiknek mindegy volt, hogy XVIII. századi patríciusházban élnek-e épp, vagy egy környező faluban. Akárcsak nekünk, az akkor még nagyon messzi főváros gyermekeinek.

A könyv

A kiadó

Az ITTHON VAN OTTHON Szolgáltató Nonprofit Kft. a belföldi turizmus élénkítését és hazánk természeti és épített értékeinek megismertetését, megszerettetését célozta meg. A társaság szilárd elhatározása, hogy a magyarországi hagyományok, kulturális értékek széles körű terjesztését ne a mindenáron megszerzett profit határozza meg, hanem az elkötelezett szakmai és kulturális értékek mind magasabb szintű képviselete.

A társaság székhelye Vál, gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el, sok tekintetben rokonságot mutat a Káli régióval. A társaság irányítói között számos magas szervezettségi színvonalat képviselő szakember foglal helyet, akiknek korábbi tevékenységét nagy látogatottságú fesztiválok, kulturális és közéleti események, kiállítások megszervezése jellemzi. Ezek mellett jelentős tapasztalati bázis épült ki sokszereplős cégek, projektek irányításában, valamint a média legkülönfélébb irányai (televízió, rádió, sajtó, internet) felé. Maga a kötet sem valósulhatott volna meg a mintegy hatvan települést érintő kiterjedt kapcsolati hálózat szisztematikus kialakítása nélkül.

IVON KFT.

2473 Vál, Vajda János u. 36.
ivon@ivon.hu
telefon: +36 30 299 8684
levelezési cím: 1124 Budapest, Vércse utca 19. I/6.

ügyvezető:
Villányi Gábor
villanyigabor@ivon.hu

Szerzők

Bojár Iván András

mûvészettörténész, író, építészeti és településmárka-szakíró

Közel negyvenévnyi újságírói, lapszerkesztôi tevékenysége alatt mintegy kétezer cikket, interjút, esszét, tanulmányt és tucatnyi könyvet publikált. Alapító szerkesztôje, majd fôszerkesztôje volt a Magyar Narancsnak, de szerkesztô-mûsorvezetôként különféle tévémûsorok és több rádiócsatorna kulturális, mûvészeti és építészeti mûsoraiban is dolgozott. Nyolc éven át a Café Bábel címû társadalomtudományi folyóirat szerkesztôje, hét éven át a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem Film Tanszakán oktatott mûvészettörténetet. 1998-tól 17 éven át az általa alapított Octogon architecture & design folyóirat, késôbb két éven át az Építészfórum fôszerkesztôje. Szervezôi aktivitását jellemzi az általa alapított Építészet Hónapja Fesztivál, valamint a Szeretem Budapestet Mozgalom, legutóbb pedig a 10 millió fa országos közösség létrehozása. Írói munkássága mellett több mint száz képzômûvészeti és építészeti kiállítást rendezett. Munkásságáért 2004-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel díjazták. Öt éven át Budapest városarculati tanácsnoka, majd főpolgármesteri fôtanácsadója. Tanított az ELTE BTK Mûvészettörténeti Intézetében és a Pázmány Péter Tudományegyetem Esztétika Tanszékén.

Könyvei:

Új Magyar Építészet (1998)
Vallomások – Preisich Gábor (1999)
Vallomások – Virág Csaba (1999)
Kortárs Magyar Építészeti Kalauz (2001)
Téglaépítészet Magyarországon (2002)
Téglaépítészet Magyarországon II. (2003)
Közben/In The Meantime kiállítás katalógusa (2004)
Magyar Design (2004)
Hogyan épüljön Budapest? (2005)
Budapest a tiéd is, EKF (2005)
Budapest, a kreatív város – a lehetôségek kapujában (2006)
Budapest – Átmeneti emlékkönyv (2006)
Budapest – Arculati kézikönyv (2009)
Zöld Budapest (2011)
Nagy Káli Könyv (2015)
Nagy Pécs Könyv (2017)
Vírusnapló (2022)

Darabos György

fotográfus

Pályája összefonódott az építészeti fotográfiával. Hosszú idôn át, 1976 és 1992 között a Budapesti Mûszaki Egyetem fotósaként az ottani építész szakmai közélettel együttmûködve dolgozott. Harminc éve immár, 1992-tôl a Lakáskultúra magazin fotósaként sok-sok száz lakásban, családi házban fordult meg. E korszak építészeti változásait a hazai nagyközönség az ô szemén keresztül követte nyomon. E magazin mellett rendszeresen dolgozik más lapoknak is, szállít képeket az Octogonnak, de az Atrium, az Intérieur és az Otthon magazin is rengeteg épületet, lakást Darabos képeivel mutatott be. Fényképészeti tevékenysége – ahogyan ez a könyv is mutatja – sokirányú: az építészeti fotográfián kívül a tárgy- és mûtárgyfotó, a festményekrôl készülô, igen speciális fölkészültséget kívánó reprodukció mestere, melyet tucatnyi kötetben bizonyított. Ebben a könyvben a fényképezés valamennyi specifikus mûfajában (tájkép, tárgy, építészet, étel, zsáner, scene, portré) való magasszintû jártasságát bizonyítja, az itt szereplô kifejezô plánok, látószögek révén számos követô tevékenységét látva, lényegében megalapozta e táj képi elbeszélésének módját.

Könyvek: