A házat az Egyed család építtette 1799-ben. A házban két kamra volt, egy elől és egy másik hátul, a konyhából nyíló bejárattal. Ez építési mód egy viszonylag távoli vidék, Göcsej úgynevezett kiskamrás épületeivel mutat rokonságot.
„Biztosan nem gondolta volna az a paraszt, aki háromszáz évvel ezelőtt családtagokkal, tán barátokkal körülvéve egy nap nekifogott háza építésének, hogy lesz idő, mikor vidéke, faluja valamennyi háza közül már csak egy, és éppen az övé marad fenn. A legrégebbi parasztporta ma tájház. Olyan hely, ahol a gázszolgáltatásért otthon havonta tízezreket kifizető látogatók még megszemlélhetik a füstöskonyhát. És jönnek és nézik. Kulcsért a szomszédnál kopognak. Pedig gondolhatta volna, hiszen Kékkút, vagy ahogyan a XIV. század elején mondták, Kőkút, kiterjedt római uradalomra települt. Egy errefelé fellelt antik falfestménytöredék csőrében szőlőt tartó madarat mutat. A faluszélen fakadó kitűnő forrásvizet állítólag a császár nagyhatalmú asszonya, Theodora is szerfelett szerette. Ha a múltnak ilyen régi emlékei fennmaradtak, miért a paraszt háza ne állhatna még ma is? Ahogyan a falut most lakó Széchenyi- és Kossuth-díjasok is erősen bízhatnak benne, hogy dicsőségeiket ezer év múltán is őrzi majd a helyi emlékezet. Vagy ki tudja.”
– olvashatjuk a Nagy Káli Könyvben. És egy ideje már kulcsért se kopogtathatunk, hiszen az épület belső tere egy ideje már rejtve van a kíváncsi szemek elől. De jó hír a környék és a régi paraszti kultúra kedvelőinek, hogy nyári szezonban folyamatos nyitvatartással újra várja majd a látogatókat a kékkúti tájház – tudta meg a veol.hu.
Kardosné Csaba Gyöngyi polgármester a lapnak elmondta, szezonon kívül is várják az érdeklődöket, de nekik előzetesen be kell jelentkezni, ha meg szeretnék látogatni a több, mint 200 éves épületet.
A Káli-medence észak-nyugati részén fekvő Kékkút története az ie. III. évezredig nyúlik vissza. Kr. utáni III.- IV. évszázadban már népes település volt. A leletek szerint erre vezetett a rómaiak Itáliából, Aquincumba vezető útja.
A település neve először 1333-1334-ben jelenik meg egy tizedlajstromban, de oklevélben először 1338-ban szerepel. A Káli-medence falvai a XIV. század közepéig királyi kézben voltak, majd Károly Róbert 1341-ben átadta a települést a veszprémi püspökségnek, innentől 1913-ig egyházi fennhatóság alá tartozott.
Ide építette az Egyed család 1799-ben a füstöskonyhás, nádfedeles lakóházat és a hozzátartozó istállót.
A ház tetőjét, illetve a tornác födémét két vaskos, kőből falazott oszlop tartja. A ház tetejét felépítésekor szalmazsúppal fedték, ezt később náddal váltották föl. Az oromfalakat kőből falazták föl. A házban két kamra volt, egy elől és egy másik hátul, a konyhából nyíló bejárattal.
A jelenlegi berendezés nem egykorú az épülettel, hanem egy száz esztendővel későbbi állapotot mutat be: a XX. század elejének paraszti háztartása, tárgyi kultúrája, gazdálkodása ismerhető meg belőle.
